Befellegzett Magyarországnak

 2012. január 19. csütörtök 6:32

 

Az Európai Parlament strasbourgi vitája világossá tette: Európa nem tudja megállítani Orbán Viktort, és ha Európa nem tudja megállítani, akkor senki. Európa nem szabadul a fasiszta diktátorától, az már világos, de a felszólalásokból az derült ki, hogy Európa maga is védtelen azzal szemben, ami bekövetkezett Magyarországon. Ez az Európa, amelynek ilyen képviselői vannak, halálra van ítélve, ebbe csak hálni jár a demokrácia szelleme, ezt három Orbán Viktor olyan fasiszta kontinenssé változtatja, amilyen a nagy könyvben meg van írva.

Ez az Európai Néppárt nemcsak gazemberek gyülekezete, akik pártpolitikai érdekek alá rendelték a demokrácia és Európa jövőjét, hanem idiótáké is, akik „Brezsnyev-doktrináról” beszélnek 2012-ben, akik komolyan elhiszik, hogy Orbán egy sztálinista alkotmányt cserélt le, miután az EU kockafejű idiótái éveken át vizsgálták a magyar jogrendet, hogy az megfeleljen az uniós elvárásoknak. De ezek a barmok, most komolyan azt gondolják, hogy az a jogrend, amellyel Magyarországot felvették a tagok sorába, egy sztálinista alkotmányra épült, és most jön az igazi demokrácia. Az élő közvetítés nézői dermedten láthatták, hogy az Európai Parlamentben a jobboldali felszólalók többsége Szijjártó Péter színvonalán szólalt meg, és még azokat is mondta. Ez a demokratikus Európa valóban az összeomlás küszöbén áll, és csak idő kérdése, hogy az Orbánhoz hasonló fasiszta diktátorok átvegyék az uralmat. Teljesen mindegy, hogy mit mondanak a korrupt magyar balliberális újságírók, Orbán Viktor fasiszta diktátor, ahogyan azt a nyugati sajtó látja. Lehet, hogy nekik a Körúton nem az, de civilizált országból nézve az. Arra csak nekik van szükségük, hogy egy diktátor halomra gyilkolja a politikai ellenfeleit ahhoz, hogy észrevegyék, kivel állnak szemben.

Mit lehet mondani arról az Európai Parlamentről, amelynek üléséről úgy távozik a fasiszta diktátor, hogy fantasztikus nap volt, örömmel térek haza. Már az is a bénaság jele, hogy odaengedték Orbánt, ahova nem hívták meg, és ahol neki nincs keresnivalója. Mi az, hogy ő ott akar lenni? Beülök, aztán úgy beszéljetek rólam, hogy én hallgatom. Ez abszurd. Süket magyar képviselők is dicsérték, hogy ott van. Miközben a háttérben már le volt zsírozva, hogy a néppárti képviselők dicshimnuszokat zengnek róla, ő pedig majd azokat hallgatja. Lehetett látni, a képére kiült a hamisság. Akik pedig kiállnak az európai értékek mellett, azokat megbélyegzik, hogy szélsőségesek és hisztérikusak. Feje tetejére állt, megbolondult a világ? Vagy csak Orbánnal szemben nem képesek megkülönböztetni a jobbkezüket a baltól? De ez nem olyan vita volt, hogy mennyi támogatást kapjon a paradicsom, itt az európai értékek sorsa forgott kockán. Ebben bukott el az Európai Parlament. Egy ilyen vita nem arról szól, hogy mindenki elmondja a süket véleményét, hanem a fundamentumokról van szó, amelyeket párthovatartozástól függetlenül meg kell védeni. Az a ház, amely magával meghasonlik, az elpusztul.

Az Európai Unió besétált a csapdába: Orbán minden tiltakozás ellenére erőből keresztülvitte a diktatúra alaptörvényét és a sarkalatos törvényeit, bebetonozta az önkényuralmat, eltaposta a jogállamot, felszámolta a demokráciát, majd ezek után azt mondja, hogy nyitott vagyok mindent megtárgyalni. Ennek pedig ugyanaz lesz a vége, mint a médiatörvény esetében: kifárasztás, csűrés-csavarás, majd kijavítanak néhány formális pontot, de az egész lényege nem változik. Majd azt mondják, eleget tettünk az Unió elvárásainak, a magyar fasiszta diktatúra a végén európai jóváhagyással fog működni. Orbán azt fogja mondani, hogy minden kérésnek eleget tettek, a magyar fasizmus megfelel az Európai Unió követelményeinek. Még azt a nagyvonalúságot is megengedheti magának, hogy lemond a jegybank és a pénzügyi felügyelet összevonásáról. Ha Simor András mandátuma lejár, úgyis az ölébe hullik az egész. Az lesz a jegybank elnöke, akit ő akar. Nem kell még fasiszta törvény sem hozzá.

Az Európai Unió jelenlegi formájában nem alkalmas arra, hogy egy diktatúrát megállítson. Képtelenek arra, hogy az összes törvényt megvizsgálják, elvesznek a fordításokban, a részletekben, nem látják a lényeget. Beveszik az olyan szövegeket, hogy Szájer felesége érdemei alapján lett az igazságszolgáltatás feje. Mintha más bíró nem lenne. Az senkinek nem tűnik fel, hogy mennyire nevetséges, ha a munkaügyi bíróságról kerül valaki a bírói testületek fölé. Az igazságszolgáltatásban a munkaügyi bíráskodás nem éppen a szakma csúcsa. Hazudnak, hazudnak, hazudnak, és nincs elég erő, nincs kitartás és szakértelem, elszántság, hogy megállítsák a szélsőjobboldali hazugságokat, a goebbelsi technikára épülő populista propagandát.

Ne legyen senkinek kétsége, az Európai Parlamenti ülés megerősítette Orbánt nemcsak Európában, hanem Magyarországon is. A mi Viktorunk nem hagyta magát, megvédte Magyarországot a zsidóktól. Nem hagyta, hogy továbbra is kifosszák a szegény magyar népet és kívülről dirigáljanak neki. Magyarország tehát elveszett. A sötétség és a butaság, a gyűlölet és a nácizmus foglya. Senki nem fogja Orbánt megállítani. Nincs olyan éhség és nyomor, ami véget vethetne a hatalmának. A válság, a nemzetközi baloldal, a kommunisták és a zsidók lesznek az éhség okai. Akinek van annyi esze, mint egy hangyának, és ezt nem fogadja el, azt majd egzisztenciálisan tönkreteszik, vagy hazaárulásért, a rend elleni lázadásért felelősségre vonják. Nem lesz itt pofázás, mindenki behúzza a fülét és a farkát. Az ellenzék védelmezi majd Orbánt, hogy nem is diktátor, és az emberi méltóságát senki ne sértse. Aztán tartja érte a markát sok korrupt gazember. Orbán Viktor minimum tizenöt-húsz évre berendezkedhet. Nincs korlát, nincs ellenzék, nincs ellenállás, nincs Európa, semmi nincs, ami megállítsa. Mondjuk húsz év múlva majd menekülni fog, és a bandáját az utcán fogja kibelezni az a csürhe, amelyikre most a hatalmát építi, de ez sovány vigasz. A Jobbik nem tudja átvenni a hatalmat, mert a Fidesz hátulról fogja a gyeplőt, egyébként is a Fidesz a Jobbik programját valósítja meg. Akár koalícióra is léphetnek, de nem muszáj. Az ő dolguk annyi, hogy az ellenzéket terrorizálják, sakkban tartsák, a zsidókat megfélemlítsék, az utcán a demokraták tüntetéseit megzavarják és lejárassák.

Magyarországnak vége. Ne ábrándozzon senki. Európára nem lehet számítani, a jelenlegi felállás szerint inkább arra lehet felkészülni, hogy ha lesz néhány őrült, aki ugyanígy hatalomra jut, az Orbán féle fasiszták és nácik fognak dirigálni, az Unió sorsa ugyanaz lehet, mint Magyarországé. Az a demokrácia, amelyik nem bánik el a fasisztákkal és nácikkal, azt bedarálják a szélsőségesek, a diktátorok. Ezt a magyarok láthatták. Európa ugyanúgy végzi majd, mint Magyarország.

Az ellenzékre nem lehet számítani. Gyurcsány kinyírta magát, olyan úton indult el ezzel a szövegével, hogy Orbán Viktor nem diktátor, ahonnan nem lehet már visszatérni. Ezt az embert nyugodtan le lehet írni. Ezzel a szövegével megrontja az emberek bensőjét, elgyengíti a szívük belső ellenállását, kiheréli azokat, akik hallgatnak rá. Felháborító az a morális és pszichikai pusztítás, amit művel. Nem mentség, hogy ő nem akarja túl korán leváltani Orbánt, mert egyrészt ennek a veszélye nem állt fenn, másrészt emiatt nem kell hazudozni, harmadrészt nem lehet Orbánt elég hamar leváltani. Majd az első hulla után térjünk vissza erre. Gyurcsány hazudik, hazudik, újra hazudik, pedig Őszödön azt mondta, hogy nem fog többé hazudni. Gyurcsány kiírta magát a politikából, jobban tenné, ha magától visszavonulna, köszönjük az eddigieket, ismerjük a kifogásokat, az érdemjegy egy nagy karó, a produkció egy nagy nulla. Átlátszó a sunyi taktikázás. De taktikázzon most már…

Az LMP hamarosan megszűnik, de a parlamentbe biztosan nem kerül be. Az MSZP képtelen váltani. Jól jellemzi őket Tabajdi minősíthetetlen felszólalása, amellyel megvédte Orbánt, és az Európai Uniót felszólította, hogy ne követelje meg Orbántól a demokratikus normákat. Egyetlen mentsége az, ha a Fidesz embere, ha a Fidesz megvette vagy zsarolja. Ha ezt magától adta elő, akkor azt kell mondanunk, hogy ez az ember egy ökör.

Vannak Magyarországon értelmes emberek, de rájuk nem hallgat a nép, mert egyrészt nem érti őket, másrészt el sem jut hozzájuk, harmadrészt nem elég populisták, és ez az ország iszonyatosan elbutult. A magyar népnek Orbán Viktor kell, senkit ne tévesszen meg, hogy hány embert veszített a Fidesz, simán meg lesz a kétharmaduk 2014-ben is. Ha kell, besegítenek a vérszívó határon túliak, a választási rendszer is a kezükre játszik. A gyomruk alapján szavazók, akik most az elégedetlenek között vannak, majd megeszik a szöveget, hogy kifosztották az országot. A tankok után a bankok. Pénz nélkül nem lehet ellenzéket építeni, média kellene, de a médiaértelmiség nagyobb része is korrupt, sunyi, számító. Senki nem nyúl a zsebébe, de ezt megértem. Ha nekem pénzem lenne, én sem adnék egy lukas garast sem ezeknek a korrupt semmirekellőknek. Az én pénzemen ezt nem csinálhatnák, menjenek el dolgozni a bányába. Az is hülye, aki még most is eltartja őket. Tisztelet a kevés kivételnek.

Egyetlen esély az volt, hogy Európa megállítja ezt a bűnbandát. Az Európai Parlament vitájának ugyan nincs közvetlen következménye, de hatása van, és annyi érzékelhető, hogy Orbán megvezeti őket úgy, mint a médiatörvénnyel. Úgy jönnek majd ki az uniós vizsgálatokból, hogy a lényeg nem változik, és az Unió szentesítette a fasiszta diktatúrát. Mindez belföldön is megerősíti majd a pozícióikat, elszigetelődnek a tiltakozók, és bajkeverők lesznek, később a rend megbontói, bűnözők. Elkezd majd dolgozni Szájerné igazságszolgáltatása.

De boldogság nem lesz, kedves magyarok. Hanem előbb-utóbb menekültek árasztják el a határt, valamilyen módon még ezt is akadályozni és szankcionálni fogják. Mivel a jog eszközeivel nem lehet megfogni Orbánt, és egy diktatúra előbb vagy utóbb mindig megbukik, elkerülhetetlen lesz a vérengzés. Egymást fogják vadászni, lövöldözni az utcán, a gyerekeket a pincékbe kell menekíteni, fegyveres banditák járnak majd, hogy halomra gyilkolják egymást. A csőcselék az 56-os dicsőséges forradalomhoz hasonlóan koncolja majd, akit elér. Ne felejtsük el, hogy ennek felelősei lesznek azok az európai politikusok is, akik most gyalázatos módon kiálltak egy diktátor mellett.

Ez az Orbán egy átok, egy istenverése. Kiszolgálói pedig aljas gazemberek. Megint elvesznek egy emberöltőt a magyarok életéből. Nincs az a büntetés, ami elég lenne nekik.

Ez a nap minden reményt eloszlatott. Ha most otthon volnánk, holnap nem mennénk dolgozni, hanem egész nap csomagolnánk, és lesz, ami lesz, azonnal elhagynánk ezt az országot. Akinek egy kevés esze van, az most menekül, amíg lehet.

 

 

 

Összefogás vagy beolvadás lesz a DEKA?

 2012. január 30. hétfő 3:45 | AN

 

 Árok Kornél és Kónya Péter csak a szervezést vállalja magára? Csalódást kelthet, ha a Szolidaritás nem indul a választáson, mivel jelenleg ez a legkevésbé megosztó formáció, amely önálló indulás esetén az egyik legtöbb szavazatot kapná. Fotó? MTI

Budapest – Sok a bizonytalanság a Szolidaritás által kezdeményezett Demokratikus Ellenzéki Kerekasztal (DEKA) körül. A legfontosabb kérdések egyike, hogy maga a DEKA állít jelölteket, és a kerekasztal pártjai mintegy “feloldódnak” a közös szervezetben, vagy csak összefognak és egyeztetnek, hogy hol melyik párt jelöltje indul. Az sem automatikusan biztos, hogy a DEKA neve alatt elfedett különbségek valamennyi demokratikus szavazót az urnákhoz visz, mert lehetnek olyanok, akik nem szavaznak a DEKA jelöltjére, ha tudják, hogy abban résztvesz olyan párt is, amelyre nem szavaznának.
A Vasárnapi Hírekben megjelent információk szerint egyelőre annyi bizonyos, hogy a kerekasztal két feladatot tűz ki céljául: a restauráció és egy továbblépési program megalkotását. A háttéregyeztetések már folynak azokkal a pártokkal, illetve civil szervezetekkel, amelyek képviselői ott lehetnek a tárgyalásokon. Az LMP-vel a hivatalos egyeztetésekkel megvárták a párt hétvégi kongresszusát, ahol azonban úgy döntöttek, hogy a párt önállóan méreti meg magát.

A napokban elkészült koncepció szerint a kerekasztalnál a politikai pártok öt széket kapnak: három helye lesz a parlamenti ellenzéknek, kettő pedig a parlamenten kívüli pártoknak. A másik „oldalon” civil szervezetek, illetve a szakszervezetek kapnának helyet, például a Szolidaritás Mozgalom, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) vagy a Demokratikus Charta is. A “harmadik oldalon” a gazdaság szereplői közül főleg a kamarák és a munkáltatói érdekképviseletek képviselőire számítanak. Az ötletelés állapotára és színvonalára jellemző, hogy még az is felvetődött, hogy az egyházakat is bevonják a közös munkába, erről azonban még a szervezők között sincs teljes egyetértés. Ha ezt megteszik, akkor az a kérdés, hogy mit élrtettek meg az alaptörvényből, és miért akarják azt megváltoztatni, ha az egyház és az állam összefonódását maguk is demonstrálják már a koalíciós egyeztetések során. Nem beszélve arról, hogy az Orbán-rendszer legfőbb támasza a katolikus egyház a többi történelmi egyházzal, és még az egyházi státuszt elveszített egyházak többsége is Fidesz-párti.

A jelenlegi állapot szerint a Szolidaritás nem alakul párttá, így a mozgalom nevében sem indítanak senkit a választásokon. Ez biztosan sokak számára csalódás, mert a Szolidaritás az egyetlen olyan erő az ellenzékiek között, amely egyedül is a legnagyobb támogatásra számíthatna. A DEKA választási koalícióvá alakulásának lehetőségéről a lapnak azt mondták, hogy megoldást kell találni arra, hogy a választójogi törvénynek megfelelően érvényesüljön mindaz, amiben a résztvevők megállapodnak. Mint mondják, annak nincs értelme, hogy egy választási körzetben több jelöltjük induljon, mert az a Fidesz totális fölényéhez vezetne. A Továbblépés Programja munkacímen futó koncepció szerint 2014-ben minden egyéni körzetben elindulna a DEKA jelöltje. A kampányban a jelölteknek a közösen kidolgozott rekonstrukciós programot kell képviselniük, „a pártok közötti versengés csakis a Továbblépés Programjának – közös kereteket tartó – különböző megfogalmazásaival megengedett” – fogalmaz a munkaanyag.

Mindez korántsem olyan egyszerű, mert ha a DEKA indít a Fidesszel szemben ellenjelölteket, az nem biztos, hogy feloldja az ellenzék szavazótáborában meglevő ellentéteket. Nem biztos, hogy a közös DEKA jelöltjére szavaz majd mindenki, ha megtudja, hogy a közös szervezetben jelen van olyan baloldali párt vagy szervezet is, amelynek támogatását a maga részéről kizártnak tartja. Páldául, ha valaki nem akar az MSZP-re, vagy a Demokratikus Koalícióra, vagy a TASZ-ra vagy bármelyik más szerveződésre szavazni, akkor nem fog szavazni arra a DEKA jelöltre sem, aki mögött a számára elfogadhatatlan politikai párt is meghúzódik. Az korántsem biztos, hogy automatikusan összeadódnak az egyes ellenzéki pártok és szervezetek szavazói, ha a DEKA neve alatt közösen indulnak. Aki semmiképpen nem szavazna Gyurcsányra, az a DEKA-ra sem fog szavazni, ha tudja, hogy azzal Gyurcsányra is szavazott. De ugyanez a helyzet, ha valaki az MSZP-re nem adná a voksát, vagy bárki másra a választási koalíció tagjai közül. A DEKA égisze alatt elképzelhető, hogy az MSZP szavazói Gyurcsányra és viszont is szavaznak? Elképzelhető, hogy az MSZP és az DK koalíciós kormányban vegyen részt? Nem véletlenül alacsony az ellenzéki pártok támogatottsága és a szavazóbázisok közötti elutasítás nagysága. Az egészséges megoldás az lenne, ha a pártok saját nevük alatt indulnának, mindenki tudja, hogy kire voksol, az egyeztetés legfeljebb arra vonatkozna, hogy mindenhol a legerősebb ellenzéki jelölt induljon. Feltéve, hogy a választójogi törvény értelmében a későbbiekben összeadódhatnának az ellenzéki szavazatok, ha a kerekasztal pártjai együtt több szavazat elnyerése esetén képesek együtt koalíciós kormányt alkotni.

A sajtóhírek szerint az ellenzéki kerekasztal egy új kormány programjának csak a kereteit dolgozná ki, a konkrét megoldásokat a választáson induló pártokra bízná. Ez a kijelentés azonban arra utal, hogy a választások közös DEKA logó alatt mégiscsak saját nevükön indulnának az egyes pártok. A program a tervek szerint „helyreállítja a demokrácia alapintézményeit, a makrogazdasági egyensúlyt és a nemzetközi kapcsolatokat”, továbbá célja a korrupció visszaszorítása, konszolidált feltételek biztosítása a gazdaság működéséhez, és egy társadalmi-gazdasági megállapodás előkészítése. A DEKA-tárgyalásokat a közös kormányzás alapszabályainak és megoldásainak kidolgozása zárja. Azt nem lehet tudni, hogy pontosan mit jelent, hogy “a folyamatot végig kontrollálja a DEKA civil oldala, amely a korábban közösen elfogadott etikai szabályok betartásáért is felel”.

Eldöntendő kérdés az is, hogy az ellenzéki pártok kizárólag az Orbán-kormány leváltásának és a demokrácia helyreállításának programjával indulnak, vagy közös kormányprogramra szavazhat a választó. Az ugyanis elég nehezen elképzelhető, hogy a résztvevők elképzelései egy kormányprogramban összefoghatók.

Van egy olyan szempont is, amiről viszonylag kevés szó esik: a DEKA-ban feloldódó választási koalíció egyesek számára azért lehet fontos, mert így tudják maguk mögé állítani azokat a szavazatokat is, amelyeket nem rájuk adtak, és azokkal legitimálhatják magukat. Akár a parlamentbe való bekerülés is lehet a koalíció tétje egyes pártoknak, ha egyébként 3 százalékos támogatottságuk nem lenne elég még a parlamentbe való bejutáshoz sem. De ha a kerekasztal elfedi a támogatottság közötti különbségeket, hangadói szerepre törhetnek olyanok, akik egyébként külön még a parlamentbe sem jutnának be. Egyeseknek a kerekasztal eszköz lehet arra, hogy bejussanak a parlamentbe, ha nem lehet mérni külön-külön az induló pártok támogatottságát.

 

 

 

 

 

 

Schmitt semmit sem hoz fel mentségére
Forrás: AN
2012. január 31. kedd 12:19 | RR

 

 

 Budapest – Nyilvánvalónak tűnik, hogy az azóta a Semmelweiss Egyetembe beolvadt Testnevelési Főiskolán kivételeztek annak idején Schmitt Pállal, akinek summa cum laude minősítést kapott dolgozatát elégtelennel vissza kellett volna dobni – az akkor hatályos törvények és rendeletek alapján.

Láthatóan tartja magát a hivatala által korábban kiadott közleményhez, és „lezártnak” tekinti a plágiumbotrányt a Fidesz aláírógépeként elhíresült „álamelnök”, aki egyetlen, az üggyel kapcsolatos, magyartalanságoktól hemzsegő megnyilvánulásában egyéb hazugságok mellett azt állította (sic): „az, hogy tartalmilag ez egy kisdoktori volt, az azért fontos, mert ez megengedte, hogy a dolgozat végén, egyben soroljam fel a forrásmunkákat.”

Schmitt, mintha mi sem történt volna, továbbra is szemérmetlenül ellátja „álamfői” teendőit, holott sorra-rendre bebizonyosodik, hogy még abban az egyetlen megnyilvánulásában is valótlant állított, nem létezik és nem is létezett ugyanis soha olyan szabály, ami megengedte volna, hogy ne legyenek a szövegben hivatkozások – nem is szólva arról, hogy az egész dolgozatból legfeljebb öt oldal tekinthető Schmitt saját művének, az összes többit egy bolgár és egy német szerzőtől lopta.

A jelzett időszakban, 1992-ben a kisdoktori címre épp oly szigorú előírások vonatkoztak, mint ma, még a Testnevelési Főiskolán is, az persze más kérdés, hogy ezektől az előírásoktól a TF akkori urai Schmitt, az egykori olimpiai bajnok, a „köztiszteletben” állt sportdiplomata kedvéért – ha ugyan egyedül csak az övéért – nagyvonalúan eltekintettek. Némi túlzással feltehető, hogy akkor is summa cum laudét kapott volna, ha a telefonkönyvet másolja be vagy az összegyűjtött mosodai számlát adja be kisdoktori értekezés címén.

A budapesti Népszava utánanézett annak, konkrétan milyen szabályok voltak életben 1992-ben, az egységesülő európai rendszernek megfelelő PhD fokozat bevezetése előtt egy évvel. Eszerint „egészen addig az egyetemi diploma után az elsőként megszerezhető fokozat az egyetemi, azaz a kisdoktori (doctor universitas) volt. Ezt az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által adott kandidátusi fokozat követte, az ezzel a címmel rendelkező személyek pedig a tudományok doktora (az úgynevezett ’nagydoktori’) címet szerezhették meg.”

Schmitt a már idézett megnyilvánulásában elismerte, hogy száznyolcvan oldalnyi „törzsanyagot” változtatás nélkül átvett a bolgár Nikolaj Georgievtől, ez azonban szerinte nem lopás volt, ő csak bevett és teljesen normális szokást követett, és nem volt köteles hivatkozásokkal élni, elég volt az is, hogy irodalomjegyzéket közöljön a munka végén. „Csakhogy ez nem állja meg a helyét”, folytatódik a pesti Népszava cikke, „hiszen az 1983. évi 24. számú törvényerejű rendelet a tudományos fokozatokról és a tudományos minősítésről, illetve az ennek végrehajtási szabályait tartalmazó 1983-as művelődési miniszteri (MM) rendelet az egyetemi doktori címről és az egyetemi doktorátusról (egészen 1994. április 9-ig ez a két jogszabály rendezte a kérdéskört) a kisdoktori esetében azonos követelményeket várt el a kandidátusi címekével. Utóbbiaknál pedig aligha tekinthettek el a tudományos munka legalapvetőbb kritériumától: a folyamatos forrásjelöléstől.”

A cikk idézi az MM rendelet egy bekezdését: „az egyetemi doktorátus megszerzésének részletes feltételeiről és módjáról az egyes egyetemek – a felügyeletet gyakorló minisztérium által jóváhagyott – doktori szabályzattal rendelkeznek.” A TF doktori szabályzata pedig azt szögezte le, hogy csak olyan disszertáció sikeres megvédésével érdemelhető ki a doktori cím, amely önálló kutatáson alapul, és jelentős új tudományos eredményt tartalmaz – amiről Schmitt Pál esetében szó sem lehet, különösen annak fényében, hogy utóbb kiderült: Schmitt disszertációjának következtetései is nagyrészt a bolgár szerző másolata, a dolgozat további tizenhét oldalát pedig a német Klaus Heinemanntól vette át. Heinemann azt állította, nem emlékszik Schmittre, és bizonyosan soha nem dolgozott vele együtt.

 

 

 

 

 

 

 

 AZ LMP senkit nem akar szalonképessé tenni

 2012. február 1. szerda 0:04 | AN

 

 Jávor Benedek. Az LMP még nem szabadult meg Schiffer szellemétől, de vannak jogos érveik az összefogás feltételeivel kapcsolatban. Foó: Népszabadság/Móricz Simon

Budapest – Jávor Benedek frakcióvezetőt kérdezte a Népszabadság annak kapcsán, hogy az LMP nem kíván a Demokratikus Ellenzék Kerekasztalához csatlakozni. A frakcióvezető interjújából kiderül, hogy a kerekasztal összemosná az ellenzék szereplőit, és elfedné a kétharmados Fidesz-győzelmet eredményező ciklusokért viselt felelősséget. A Fidesz lavinaszerű győzelme az MSZP-t elutasítók protestszavazataiból származik, míg az MSZP-ből kivált Demokratikus Koalíció elnöke volt az MSZP akkori miniszterelnöke. Az LMP szerint a társadalmi elfogadottságért a két pártnak magának kell megküzdenie.

Jávor Benedek is felvetette a 2006-os rendőri túlkapások kérdését, amellyel megismételte Schiffer András tarthatatlan álláspontját, amely megegyezik a Fidesz értékelésével, és nem sokkal különbözik Morvai Krisztina és a Jobbik felfogásától. Ez arra utal, hogy valakinek egyszer el kell magyarázni az LMP politikusainak, hogy mi történt 2006-ban, és be kell mutatnia, hogy Orbán milyen csapdát állított a szélsőjobboldallal a rendőröknek, hogy a cél érdekében megveressék saját híveiket. Emellett voltak valóban rendőri túlkapások is, amelyeket az illetékesek elismertek, a felelősöket bíróság elé állították. Az LMP-nek az a megállapítása, miszerint az előző kormányzati ciklusokban is – ha nem is orbáni méretekben, de – lerombolták a demokráciát, egyszerűen nem felel meg a valóságnak.

Ugyanakkor az LMP érvelésében vannak valóságos elemek, amikor például a pártfinanszírozásnak a Fidesz és az MSZP által gyakorolt módjáról beszélnek. Jávor Benedek joggal említette meg, hogy addig nem lehet új demokráciáról beszélni, amíg az MSZP nem mond le arról, hogy a Simicska-Puch tengely által működtetett, korrupcióra és lopásra épülő finanszírozási gyakorlatot feladja, mindenekelőtt elítélje. Még az MSZP-n belül is úgy vélekednek sokan, hogy az MSZP-t az különböztette meg a Fidesztől, hogy amíg a Fidesz a közvagyon megdézsmálásából a pártkasszát (is) gyarapította, addig az MSZP által ellopott pénzek többsége magánzsebekbe vándorolt, a pénzt nem a pártnak lopták.

Miután az MSZP-ből kivált Gyurcsány új pártja, a szocialisták már azt is feszegetik, hogy a balliberális értelmiség nagylelkűen megfeledkezik arról, hogy Gyurcsány Ferenc ugyanúgy szerezte a vagyonát, mint az MSZP más “oligarchái”. Az LMP pedig csak azokkal akar összefogni, akik úgy hirdetnek tiszta közéletet, úgy harcolnak a korrupció ellen, hogy nem ragad a kezükhöz néhány milliárd forint a közvagyonból. A balliberális értelmiség ugyan megbocsátott Gyurcsány Ferencnek, és szemet huny azok fölött a százmilliók fölött, amelyeket a kapcsolatai révén közpénzekből szerzett meg, de ez nem változtat azon a tényen, hogy ő úgy jutott a milliárdos vagyonának egy részéhez, ahogyan az ugyanezért joggal elítélt Fidesz rabolta ki az adófizetőket. Az LMP kongresszusán elhangzottak szerint nem lehet olyan emberekkel hitelesen képviselni a tiszta közélet programját, akik maguk is korrupciós ügyek részesei voltak.

Az LMP emellett úgy gondolja, hogy mindenki tegye szalonképessé önmagát, ne egy demokratikus kerekasztal mögé bújva szerezzen támogatást. Jávor Benedek szerint az összes ellenzéki erő összefogásával sem lehet 2014-ben leváltani az Orbán-kormányt, ezért helyesebb, ha mindenki maga építkezik, rendezi saját szénáját, és próbálja megszólítani a Fideszből kiábrándult, de a politikától is elfordult szavazók százezreit. A kerekasztal csak bizonyos problémák szőnyeg alá söprését jelentené, amitől nem lesz erősebb a demokratikus tábor.

A demokratikus összefogás terve könnyen széteshet, miután a civilek sem lelkesednek sem az MSZP-ért, sem a Demokratikus Koalícióért, és ők sem egymásért. Az MSZP támogatottsága a legnagyobb, míg Gyurcsány tölti be a balliberális médiateret, miközben pártja támogatottsága jelenleg a legkisebb, csak 3 százalékos, amivel nem éri el a parlamentbe jutási küszöböt. Elemzők szerint ennek oka lehet az, hogy a párt csak nemrég alakult, és ahhoz képest ez is szép eredmény, ugyanakkor a Demokratikus Koalíció nem előzmények nélküli, elnöke a volt miniszterelnök, és tagsága nagy része az MSZP-ből igazolt át. A támogatottság mértéke más szempontból azt mutathatja, hogy a vártnál kevesebben fordultak el az MSZP-től, és csatlakoztak a Demokratikus Koalícióhoz. Ha a Szolidaritás is párttá alakul, akkor nekik is csak teher lehet a két párt, amely egymást sem szívleli.

A tárgyalások egyébként is kényes kérdéseket érinthetnek, és hamar gondolhatják egyes résztvevők úgy, hogy valamennyi résztvevő nem erősíti, hanem gyengíti saját esélyeiket, míg egyes résztvevőknek az “összefogás” csak arra lehet jó, hogy ennek révén parlamenti helyekhez juthassanak. A felmerülő egyre keményebb kérdések arra utalnak, hogy az ellenzéki összefogás megvalósítása keményebb feladat elé állítja a résztvevőket, mint azt első pillantásra gondolták. Ugyanakkor a demokratikus oldal szavazói bármi áron egy összefogást sürgetnek, hogy az Orbán-rendszert leválthassák. Arra már nem gondolnak, hogy mi lesz azután, és aligha tudnak majd a kerekasztalnál megállapodni egy mindenki számára elfogadható programról és szereposztásról. Ugyanakkor még az sem biztos, hogy minél több szervezet egybeterelése minél több szavazatot jelent majd. Az LMP szerint tiszta vizet kell önteni a pohárba, anélkül az Orbán-kormányt nem érdemes leváltani, mert Orbán hamarosan visszatérne.

 

 

Gyurcsány a médiának politizál
2012. február 2. csütörtök 4:10 | AN-álláspont

 

 Ilyen kis őszinteségre lenne szükség. El kellene dönteni, mi a fontosabb: a médiaszereplés vagy a korrektség. Fotó: Facebook

Budapest – Levelet írt tegnap Gyurcsány Ferenc az LMP frakcióvezetőjének, de csupán a levél címzettje volt Jávor Benedek, a levél nem neki, hanem saját híveinek és a médiának szólt. Nyílt levelet akkor írnak, ha a levélíró nem törekszik arra, hogy megegyezésre jusson, vagy ha nem is bízik abban, hogy a kezdeményezését pozitívan fogadják. Gyurcsány levele nyilvánvalóan saját híveinek szólt, akiket ugyanolyan módszerrel tart állandó készültségben, mint Orbán Viktor, illetve a médiának címezte, hogy a levél után újra róla szóljon a sajtó.

Gyurcsány azzal kezdi az LMP-nek írott levelét, hogy “nem politikai show-t akarok”, de a nyílt levél műfajával máris politikai show-t rendezett. Azt indítványozta, hogy “beszélgessenek szakértőink akár a nyilvánosság kizárásával, azért, hogy értsük egymást”. Ha valaki komolyan gondolja, hogy a másik féllel megegyezésre és egymás megértésére akar jutni, akkor valóban kizárja a nyilvánosságot, nem ír nyílt levelet, hanem egy korrekt levélben fordul a másik párt frakcióvezetőjéhez úgy, ahogyan Gyurcsány maga írta, “a nyilvánosság kizárásával”. Gyurcsány nem ezt a megoldást választotta, hanem nyilvános levéllel lehetetlenítette el magát a párbeszédet. Fontosabbnak tartotta a “politikai show-t”.

A nyílt levél megírása azt a gyanút kelti, hogy a helyzetet saját tábora fanatizálására, az LMP-vel szembeni ellenérzés növelésére, illetve médiaszereplésre használja fel. A legutóbbi hasonló showműsor a Németh Péternek írt nyílt levél volt, amelyben nem létező kérdésekre adja meg a nagyon is rossz válaszokat, hogy a Bajnai Gordon megjelenésével enyhülő figyelmet újra magára irányítsa. Ezt követte az avasi valóságshow, súlyosbítva azzal, hogy a műsorról DVD-t is készítettek, nyilvánvalóvá téve a műfaj jellegét, majd pénzt csináltak a népszerűséghajhászáshoz felhasznált nyomorból. Ezt követi a mostani nyílt levél.

Egy ilyen nyílt levélre a másik fél csak elutasítóan reagálhat, és legfeljebb azt közölheti, hogy “Gyurcsány úr ezt a levelet ugyan nekem címezte, de nem nekem szánta, ezzel nincs dolgom. Majd ha valóban nekem ír egy levelet, akkor válaszolok rá”. Maga a levél színvonala méltatlan egy volt miniszterelnökhöz, egy demokratikus párt elnökéhez. Korrekt politikus ilyenkor egy négy soros udvarias levelet küld a másik pártnak, amelyben javaslatot tesz az egyeztetésre. Nem dobja oda a tárgyalópartnerét előre a nyilvánosságnak, hogy szedjék darabokra, ellehetetlenítve a párbeszédet. Ez nem korrekt eljárás.

Azzal, hogy a volt miniszterelnök ezt a rövidtávú hasznot hozó megoldást választotta, megnehezítette a megegyezést a két párt között, ha erre egyáltalán látott esélyt. De ha nem látott esélyt, akkor azt kellett volna közölni, nem pedig eljátszani ezt a showműsort, és olyan nyilvános ajánlatot tenni, amelyben maga sem bízik, vagy amit ebben a formában csak visszautasítani lehet. Ez azért is sajnálatos, mert az LMP eddigi politizálása jogosan bőszítette sok alkalommal a demokratikus tábor híveit, gyakran már az a gyanú is megfogalmazódott, hogy az LMP a Fidesz valamiféle kreálmánya. Sokkal hasznosabb lett volna, ha ez kiderül, ha egy volt miniszterelnök-pártelnök udvarias és korrekt levelet ír, valóban a másik párt vezetőinek, valóban a nyilvánosság kizárásával, amelyben őszintén felajánlja a vitatott kérdések tisztázását. Ez a levél erre alkalmatlan, lehetetlenné teszi a párbeszédet, feleslegesen kelt feszültséget, szükségtelenül emeli saját táborának adrenalin szintjét, hacsak nem ez a voltaképpeni cél. Ebben az esetben azonban ugyanazt a technikát alkalmazza, amit Orbán Viktor.

A levél meglehetősen lekezelően kezdődik, mindvégig konfrontatív és a végén pedig kifejezetten vádló. Akinek azt mondják, hogy “a magatoknak ácsolt erkölcsi talapzatról szónokoltok”, az nem fog erre a levélre leülni bármiről tárgyalni. Pedig lenne miről, és nagy kár, hogy Gyurcsány a médiaszereplést előbbre valónak tartja, mint a korrekt párbeszédre való hajlandóságot. Egy nyílt levél kedvéért lemond arról, hogy az egyik ellenzéki parlamenti párttal párbeszédet alakítson ki. A másik parlamenti párttal, az MSZP-vel nincs is párbeszéd, Gyurcsány ugyanazzal a technikával, amelyet Orbán alkalmaz, ugyanúgy szigeteli el magát és pártját a közéletben, mint Orbán egész Magyarországot. Miközben saját táborának kohézióját hasonlóképpen a közös “ellenségképpel” erősíti, híveit egyre inkább fanatizálja. Ez nagyon ismerős módszer.

A Demokratikus Koalíció, az LMP és az MSZP közös tisztázó megbeszélései mindhárom félnek hasznára válnának, mert az LMP szembesülhetne számos tévedésével, például a 2006-os események tekintetében, amiképpen Gyurcsány Ferenc és az MSZP is szembenézhetne saját felelősségével a Fidesz kétharmados győzelmét illetően. Ezzel a felelősséggel még Gyurcsány sem nézett szembe, csak beszél róla. Hiányzik a megrendülés, saját felelősségének őszinte felismerése, a konzekvenciák levonása. Pedig nem lehet mindent kizárólag a kíméletlen ellenzék számlájára írni. Ebben pedig az LMP-nek van igaza. A jövő demokráciája szempontjából elkerülhetetlen lenne a megtisztulás, a szembesülés, a katarzis, sok tekintetben a megváltozás. Ez a nyílt levél például nem azt példázza, hogy erre sor került volna, ellenkezőleg. Márpedig az ördögöt nem lehet Belzebub által kiűzni, egy nem őszinte, nem igaz, nem tiszta irányzat nem fogja legyőzni Orbánt, mert nem nyeri el az emberek tetszését. A hazugságban Orbán sokkal jobb, és a füleknek jobban tetsző demagógiát hangoztat. Az már kevés, hogy “Gyurcsány legalább demokrata volt”. De még ez sem igaz, mert ha az lett volna, megvédte volna a szélsőjobboldaltól a demokráciát, de nem tette. Az ő kormányzása nem a demokrácia megerősítéséhez, hanem az anarchiához vezetett, amelyből szükségszerűen csak egyetlen kiút van, a diktatúra. Németh Péternek írott levelében azt vízionálta, hogy amíg erős szélsőjobboldal létezik Magyarországon, addig egy demokratikus kormányzás nem is vezethet máshova, csak anarchiába. Ez azt jelenti, hogy semmit nem ismert fel korábbi hibáiból, a gyengekezű kormányzásból. Ezzel kellene Gyurcsánynak szembenéznie nyílt levelek írása helyett.

A levélnek a tiszta közélettel kapcsolatos megjegyzéseire ezúttal nem is térünk ki, miután Gyurcsány Ferenc kizárólag Puch Lászlóban és az MSZP-ben, valamint a Simicska-vezette Fideszben látja meg a korrupciót, de megfeledkezik saját vagyonosodásáról, mintha az nem is lenne. Az Altus Rt. több százmilliós kamu állami megrendeléseiről, hogy csak egyet említsünk, az őszödi kormányüdülő egyik villájáról és másokról már nem is beszélve. A hívek erről nem akarnak hallani, a balliberális sajtó is a felejtést választja, de vannak, akik emlékeznek, és nekik kellene szavazniuk a demokráciából való teljes kiábrándulás után olyan emberekre, akik nem a kétkezi munkájukból gazdagodtak meg. Van, akinek nem elég, ha szépeket mondanak a demokráciáról, hitelesnek is kell lennie, mert ha nem az, még a demokráciát is megutálják. És elég nehéz a tiszta közéletért harcolni egy ilyen háttérrel, egy ilyen tisztátalan vagyonosodással. Ezt az LMP vagy bárki más joggal feszegeti, és okkal vár el legalább több szerénységet, mint amit például ez a levél, és annak egy mondata tükröz: “Mit tehettem volna még?” Az nem magyarázat, hogy miután Gyurcsány Ferenc már meggazdagodott az MSZP-s mutyikból, utána jó útra tért, és a korrupció ellen harcolt, megpróbálta a pártfinanszírozást rendezni, és az MSZP nevében kilopott közpénzek sorsát, az átláthatatlan pénzügyeket saját pártjában tisztázni. Harcolhatott volna ellene előtte is, például azzal, hogy ilyenekben nem vesz részt. De ez eszébe sem jutna már senkinek, ha Gyurcsány Ferenc nem ír egy ilyen levelet, nem ír le ilyen mondatokat. De szembe kell nézni azzal, hogy megingott az emberek bizalma, csalódtak a demokráciában, és méregből inkább a demokrácia ellen szavaznak, mert nem elég hitelesek számukra a képviselői.

Gyurcsány Ferenc nyílt levele egyenes folytatása annak az új kommunikációs stratégiának, amely a tisztességet, a korrektséget a médiapolitizálásnak rendeli alá. Ez egy másik “Fidesz” kialakulásához vezethet, ez nem a megújulás, nem a megtisztulás, nem a demokrácia útja, hanem azt a látszatot kelti, hogy személyes ambíciókról, a politizálás élvezetéről, és a kielégíthetetlen szereplési vágyról szól. Nem a megfontoltság, az igazság hangja ez, hanem a csalárdságé. Ez meghosszabbítja Orbán Viktor rendszerének élettartamát. Ez már nem a “karaktergyilkosság”, ez már a Gyurcsány-stáb hamissága, rafináltsága, médiatrükkjei, ami sokaknak nem szimpatikus. Ha a Demokratikus Koalíció nem fejezi be a szemfényvesztést, amelynek eredményességét kizárólag Gyurcsány médiaszerepléseinek mennyiségében mérik, ez a párt a másik oldalról rombolhatja a köztársaság helyreállításának lehetőségeit, méghozzá a balliberális média támogatásával. Hazugsággal, hamissággal, csalárdsággal nem lehet az igazságért küzdeni, a cél nem szentesíti az eszközt. Ez a mostani irány azokat a félelmeket erősíti, hogy a Demokratikus Koalícióra elsősorban Gyurcsány Ferenc személyes ambíciói és szereplési vágya miatt volt szükség, mindenki ehhez asszisztál, a balliberális sajtó ezt erősíti fel, és a szép szavak, a populizmussá csupaszított liberális szólamok üresek, és ezt a célt szolgálják. Fontos lenne, hogy ezt a gyanút eloszlassák.

Ha ez a médiapolitizálás nem Gyurcsánytól van, akkor vélhetően sürgősen rendet kell tennie a stábjában, és el kell döntenie, mi a fontos. Ha valóban Magyarország sorsáért aggódik, akkor korrektnek és őszintének kell lennie. De ha ez tőle van, és nem tud megváltozni, akkor ebben az LMP-nek és másoknak van igaza, és nem szabad egy demokratikus kerekasztallal átmenteni ezeket az ambíciókat, eszközöket, módszereket, hanem hagyni kell, hogy a választók, a magyar nép ítéletet mondjon egyenként mindenkiről, kiváltképp a két “karizmatikusról”, és szabadítsa meg a közéletet, amit most közös erővel fogságban tartanak.

.

Gyurcsány Ferenc levele
Levél Jávor Benedeknek
by Gyurcsány Ferenc on Wednesday, February 1, 2012 at 1:20am

Az alábbiakban nyílt levélben kérem Jávor Benedeket, hogy ne akarjunk szellemekkel viaskodni. Ha a 2010 előtt folytatott politikánk egynémely eleme az oka annak, hogy elutasítja a demokratikus ellenzéki pártok együttműködését, akkor ezt beszéljük meg. Nem politikai show-t akarok. Beszélgessenek szakértőink akár a nyilvánosság kizárásával, azért, hogy értsük egymást. Hogy normálisan kezeljünk ilyen konfliktusokat. Hogy lehessen más a politika.


Lehet Más a Politika parlamenti frakciója

Jávor Benedek frakcióvezető úr részére

Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Gratulálok megválasztásodhoz. Legyen erőd hozzá, légy, legyetek sikeresek.

Hallom, látom, olvasom nyilatkozataidat. Ami elsősorban saját pártodra vonatkozik, azzal nekem nincs sok dolgom. Amit rólam, rólunk állítasz, az más kategória. Három éve alakultatok párttá, és bár sokszor fogalmaztátok meg önmagatokat hozzám, politikámhoz képest, de ezer oknál fogva úgy gondoltam, hogy egy fiatal pártnak sok mindent el lehet nézni. Volt, aki némaságunkat már-már mamlaszságnak látta, de mit lehet tenni, így láttam helyesnek a dolgot. Így láttam akkor is, amikor elődödről, Schiffer Andrásról lerítt az általam soha nem értett személyes érintettség (sértettség?, gyűlölet?).

Most látszólag valami új kezdődhet el az LMP-ben. Új frakcióvezetőt választottatok, a kongresszus stratégiai ügyekben döntött. De valami nem változott. Nem változott az, ahogyan a 2002-2010 közötti időszakról nyilatkoztok, nyilatkozol. Azt mondod, hogy nem akarjátok rehabilitálni az MSZP-t, a DK-t vagy éppen engem. Hogy minden együttműködés előfeltétele, hogy nézzünk szembe a 2006 őszén történtekkel, és a pártfinanszírozás anomáliáival. Hogy pontosan mivel kellene szembenézni, ahhoz – ahogy fogalmazol – nem tudsz támpontot, ”komplett listát” adni. Így viszont magunkra vagyunk utalva, nekünk kell rájönnünk, hogy pontosan mit is kifogásoltok.

2006 szeptemberében – a kiszivárgott őszödi beszéd okozta felháborodás és/vagy annak ürügye – sok ezer embert vitt ki az utcára. A tüntetők békés tiltakozása csúnyán elfajult, végül erőszakba torkollott. Sokak passzív közreműködése mellett pár tucatnyian betörtek a televízió székházába, gyújtogattak, autókat lobbantottak lángra. A kivezényelt rendőrség – amely az ezt megelőző öt évtizedben nem tapasztalt ilyen brutális erőszakot – tehetetlenkedett, képtelen volt feladatát rendben elvégezni, sőt, még önmagát sem tudta megvédeni. Az összetűzésekben akkor elsősorban rendőrök sérültek meg. Az éjszaka folyamán telefonon tájékoztatást kértem az illetékes rendőri vezetőtől, ezt követően arra kértem, hogy minden lehetséges törvényes eszközzel védjék meg az alkotmányos rendet.

Jó hónappal később, az 1956-os forradalom évfordulójára sokan készülődtek. Budapestre vártuk a világ számos országának vezetőit, a város több pontján az állam szervezésében megemlékezést tartottunk, kulturális programok zajlottak. Készülődtek a radikális csoportok, ezer jelzésből tudni lehetett, hogy a belvárosban, a Parlament környékén és másutt megmozdulásokat szerveznek. De készülődött a parlamenti ellenzék is. A Fidesz minden előzmény nélkül Pest egyik legforgalmasabb csomópontján, a radikális csoportok tőszomszédságába, az Astoriához szervezett tüntetést. A rendőrség nem merte, nem tudta megtagadni az engedélyt.2006. október 23-a délutánján elszabadultak az indulatok. Súlyos összecsapásokra került sor a rendőrségi erők és a tüntetők között. A be nem jelentett demonstrációkat erővel feloszlatni igyekvő rendőrség intézkedései a törvényes rend helyreállítására irányultak, beavatkozásuk azonban sok kívánni valót hagyott maga után és egy sor kérdést felvetett. Ilyen volt például, hogy az állomány miért nem viselt azonosító számot, indokolt volt-e gumilövedék használata, elkerülhető lett volna-e a jó néhány békés járókelővel szembeni fellépés? Az összecsapásokban mintegy ötszáz ember sérült meg. A fele civil, a fele rendőr volt.

23-a után a történtek kivizsgálásra Gönczöl Katalin professzor asszony vezetésével független vizsgálóbizottságot kértem fel. Az úgynevezett Gönczöl jelentés a rendőri fellépés egészét indokoltnak, szükségszerűnek, jogszerűnek ítélte, ugyanakkor számos konkrét kérdésben súlyos szakmai kritikát, kifogást fogalmazott meg és ajánlásokat tett. Ez utóbbiakat a kormány elfogadta, a szükséges intézkedéseket megtette.

Mi így láttuk, így látjuk a történteket. Ezzel szemben folyamatosan épült egy másik értelmezés is. Ez az értelmezés az állította, és mind a mai napig állítja, hogy a kormány sugallatára, esetleg kérésére, sőt, utasítására a rendőrök tudatos ellencsapást mértek a tüntetőkre, hogy megtorolják az egy hónappal korábban, a televízió székházánál történteket. Van, aki ennél is továbbmegy, azt állítja, hogy a helyzet destabilizását kívántuk azért, hogy megteremtsük a rendkívüli (szükség-?) állapot bevezetésének alkotmányos alapját. Az előzőeket kisebb-nagyobb részben elfogadók tábora széles. Közéjük tartoznak egyes jogvédő civilek, az LMP, a Fidesz, a Jobbik, és a merényletek elkövetésében való részvétellel vádolt Budaházy és a mögötte álló radikális csoportok. E csoportok közti, e tárgyban képviselt különbségek a külső szemlélő számára ma sem teljesen világosak.

Ezen a ponton hadd tegyek fel néhány kérdést! Van-e bárminemű bizonyíték arra, hogy eskümet, kötelességemet megszegtem, felhatalmazásomat túlléptem volna? Dacára a tucatnyi vizsgálatnak, köztük a lassan két éve regnáló hatalom vizsgálatainak, van-e bármi, ami alátámasztja politikai ellenfeleim vádjait?

De hadd legyek direktebb! Talán nektek is szöget ütött a fejetekben, hogy mi az ördögnek ment a Fidesz az Astoriához, hogy helyénvaló volt-e azzal hergelni a tömeget, hogy bármit, ismétlem bármit meg lehet tenni a hivatalban lévő kormány elkergetéséért miként azt Orbán Viktor harsogta. És bár nyilvánvalóan ismeritek azokat a nyilvánosságra hozott hangfelvételeket, amelyek szerint a Fidesz-tüntetés szervezői (aktivistái?) kifejezetten „rá akarják húzni” a békés tüntetőket a rendbontókra, Ti soha, de soha nem akartatok azzal foglalkozni, hogy vajon mi a szerepe a történtekben a legnagyobb akkori ellenzéki a pártnak, a Fidesznek és a hozzá kötődő radikálisoknak.

Ugyan látjátok, hogy egyetlen velünk szemben megfogalmazott állítást sem sikerült eddig bizonyítani, magatokkal szemben mégsem igénylitek a szembenézést, nem bizonytalanodtok el korábbi álláspontotok helytállóságában, ezzel szemben valamiféle bocsánatot vártok tőlem.

Persze, hogy sajnálom, ha bárkit jogtalanság ér. Persze, hogy megrázó, ha rendőrségi intézkedésben bárki is megsérül, mi több, ha maradandó károsodást szenved. Minden tisztességes embernek így kell gondolkodnia, éreznie. Sajnálatomat nem egyszer kifejeztem. A felelősség kérdése más kérdés. Terheli-e általános politikai felelősség a miniszterelnököt kormánya, illetve a kormány alá tartozó intézmények, szervezetetek működéséért? Természetesen. Ez a felelősség ebben az esetben is fennállt, és szerintem e felelősségnek az állt a középpontjában, hogy a rendőrség helyes cél érdekében, alapvetően helyesen cselekedett-e. Az én válaszom akkor is igen, ha miként a fentiekben jeleztem, elfogadom, hogy a rendőrségi fellépés egyes elemeiben jogtalan volt. Ez utóbbi miatt vizsgálatok folynak, egy rendőr jogerős ítélet után börtönbüntetését tölti. Ami meg a konkrét felelősséget illeti, csak megismételni tudom a kérdést: átléptem hatáskörömet, megszegtem kötelességemet, elmulasztottam bármit, amit jogszabály előír? Ugye nem?!

Nem tisztem azon merengeni, hogy mi van erkölcsi kérlelhetetlenségetek mögött. Mégis meg kell kérdeznem, hogy amennyiben az erkölcs nevében léptek fel, és erre hivatkozva utasítjátok el az Orbán önkénye elleni közös fellépést, nem erkölcsi kötelesség-e erkölcsösen fogalmazni? Ti nem mondjátok meg, hogy konkrétan mi a baj, de mi nézzünk vele szembe, ezt igénylitek. Ugyan nem állítjátok, hogy mi Orbánhoz hasonlóan önkényt építettünk volna, de mert szerintetek mi is romboltuk a demokráciát, ezért nincs összefogás. Ezek szerint bár nem mondjátok, de a „lehet más a politika” nevében, az erkölcs nevében valóságos útválasztásotokban, nem szövegben, de cselekvésben egyelőre az aritmetikai középre álltok az önkény és a demokrácia (vagy a tökéletlen demokraták?) között.

Ha nem haragszol, erre én azt mondom, hogy nem megalapozott politikai elemzésből téves erkölcsi álláspontot faragtatok pár éve, és annak rabjaivá váltatok. Hogy éppúgy jobban vigyáztok saját imázsotokra, épp olyan nehezen tudtok szembenézni magatokkal, mint azok, köztük állításotok szerint mi, mint akiket kritizáltok, akikhez képest akartátok, hogy más legyen a politika. Tudjátok, nem volt nagy politikai teljesítmény 2006-2009 hangulatában velem szembefordulni. Újragondolni, elemezni, nehezebb. Azt kéred, lépjük át saját árnyékunkat. Mondd, és nektek vannak árnyaitok? Vagy a Ti Napotok fénye körberagyog benneteket? Ha így van, jó Nektek.

Én ezzel szemben nem állítom, hogy 2006 óta képviselt álláspontom maradéktalanul helyes. (Az azonban bizonyos, hogy kormányom alkotmányos alapon működött, megőrizte a demokratikus intézményrendszert, nem ültetett pártkatonákat a közhivatalok élére, teljes természetességgel fogadtuk el a fékek és ellensúlyok rendszerét, de nem folytatom, úgy is érted.) Annyit mondok csak, hogy saját szerepem jogszerűségében – 2006 őszének megítélése kapcsán is – mélyen hiszek, és nem látok senkit, aki ennek az ellenkezőjét bizonyította volna. Ezzel együtt – nyilvános bűnbánatra vonatkozó felhívásotok nélkül is – sokszor gondolkodom 2006 őszén, persze máson is. Lehet, hogy nem voltam kellően empatikus a jogtalanul megbántottakkal, megsértettekkel? Lehet, hogy nem vettem észre, hogy miként állítjátok, az utólagos jogszolgáltatás nem volt elég pártatlan, és menteni akarta a rendőröket? Talán igaz. Nem tudom. Ha igen, akkor az adott helyzetben hiányzott belőlem a kellő emberi és/vagy demokratikus érzékenység. Lehet. És ez lenne az oka, hogy ma az ország számára fontos stratégiai kérdésben nem tárgyalunk, nem működünk együtt? Ez arányos válasz? És erkölcsös?

Kitérnék röviden második felvetésedre is.

Azt vetitek szememre, hogy nem voltam kellően határozott a politikai felvilág (copyright by Magyar Bálint) elleni küzdelemben, hogy nem tettem meg mindent a párt- és kampányfinanszírozás súlyos anomáliáinak megszüntetéséért. Nézzük mi történt ebben az ügyben!

2006-ban, a választások megnyerése után új párt- és kampányfinanszírozási törvénytervezetet nyújtottunk be. Az átláthatóság, az ellenőrizhetőség szigorú szabályainak megteremtése érdekében, a demokrácia védelme érdekében. Pártomban és a kormányban ennek többséget szereztem. A Fidesz vonakodott támogatást adni. Aztán majd’ két év szakértői előkészítés után, 2008 tavaszán a tervezet a parlament plenáris ülése elé mehetett volna. Akkor a Fidesz hirtelen hátraarcot rendelt el, folyosói és egyéb állítások szerint egyenesen Orbán elnök úr ukázára. Mi tehettem volna még?

Talán emlékszel, mennyi vitám volt korábbi pártommal, az MSZP-vel 2010 után. A velem vitázók közül 2011 elejétől Puch László volt a leghangosabb. Ő kívánta leginkább távozásomat. Mit gondolsz miért? Ugye nem kell ahhoz nagy elemzői apparátus, hogy legalább sejtsd, hogy az egyébként inkább hallgatag Puchnak mi volt a baja velem. Szerinted küzdöttem?

Harmadsorban pedig a végső bizonyíték, hogy ha valaki, akkor mi, én levontuk a következtetést a pártfinanszírozás tarthatatlanságából az, hogy új pártot alapítottunk, amelynek most elfogadott gazdálkodási szabályzata szerint negyedévente részletesen és természetesen nyilvánosan beszámolunk bevételeinkről és kiadásainkról.

Tisztelt Frakcióvezető Úr!

Könnyebb a sárkánnyal megvívni, mint a szellemekkel, mert bár az előbbinek lehet, hogy hét feje van, de valóságos a teste. Nekem nincs azzal semmi bajom, ha azt mondjátok, hogy szerintetek még messze van a választás, hogy addig még sok idő van, és ezt inkább arra kell használni, hogy az ellenzéki pártok egyelőre építsék magukat. Aztán ha eljön az idő, akkor majd le kell ülni, és megbeszélhetjük, hogy mi az ország érdeke, az összefogás vagy a további ellenzéki versengés. Ez fair álláspont lenne. Erkölcsös. Amolyan egyenes beszéd, amire mindig hivatkoztok, és amiért szerintetek lehet más a politika.

De azt nem könnyű elfogadni, hogy magatoknak ácsolt erkölcsi talapzatról szónokoltok megfogható, testtelen konkrétumok nélkül, így lényegében megbélyegzitek ellenfeleiteket és olyan előfeltételekhez kötitek az együttműködést, amelynek nincs világos tartalma, így persze lehetetlen lenne teljesíteni is.

Ha tényleg az a gondotok, amit nyilvánosan mondotok, akkor beszéljük ezt meg. Elemezzük 2006-ot, és az utána jött éveket. Persze, Te erre azt mondhatnád, hogy már az ilyen tárgyalás is bennünket legitimál (amit erről gondolok, azt most nem írom ide, mert félek, hogy ezzel lehetőséget adnék arra, hogy megsértődj), ezért ezt sem támogatod. Éppen ezért nem is azt javaslom, hogy vezető politikusok beszélgessenek a nyilvánosság előtt. Legalább is most még ne. Azt ajánlom, hogy szakértőink, elemzőink, mindkét oldalról három-négy ember kezdjen el beszélgetni a háttérben, próbálják megérteni egymás érveit, értelmezését, következtetéseit. Nem kell nyilvánosság, nem kell határidő. Készség kell a most feloldhatatlannak tűnő különbség feloldására. Akár sikerülhet is.

Nem azt várom ettől, hogy amennyiben megtaláljuk a közös hangot, akkor azonnal egymás karjába dőlünk. Csupán azt, hogy ne ezek az ügyek jelentsenek valós, vagy ürügyként használt érvet az együttműködés megtorpedózására. Hogy egyenesen tudjunk beszélni. Hogy lehessen más a politika.

2012. január 31.

Gyurcsány Ferenc

 

 

 

Bartus László: Mohácsi Viktória emigrált
2012. február 3. péntek 13:04

 

A hír ennyi: Mohácsi Viktória roma emberi jogvédő emigrált Kanadába.

Nagyon jól tette. Gratulálunk. Élete legokosabb döntése volt.

Magyarországon fanyalognak. Nem is vártunk jobbat. Mohácsi Viktória nem elérhető, megszakított minden kapcsolatot.

Nagyon jól tette. Ne nézzen hátra, hagyjon maga mögött mindent. Ne törődjön vele, mit mondanak, mit csinálnak. Felejtse el örökre. Kezdjen új életet egy normális világban.

Felejtse el Magyarországot, örüljön, hogy vannak helyei a világnak, ahol nem törődnek azzal, hogy mi a származása, a bőre színe. Élvezze, hogy kilépett a civilizációba és emberek közé került.

Mostantól embernek érezheti magát.

Sok boldogságot. Isten hozta az életben.

Oldal: Amerikai népszavából
Cikkek és feljegyzések - © 2008 - 2024 - cikkek-feljegyzesek.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat